Önsanyargatás helyett örömteli falatozás: Petra szerelmeslevele az ételhez
- 4 perc
Különböző, ételhulladékkal, –beszerzéssel vagy –teszteléssel foglalkozó cikkeink után most következzen egy rendhagyó írás az étel és mentális egészségünk kapcsolatáról, szerzőnk, a süteményekkel különleges románcot ápoló Németh Petra tollából.
Kiemelt kép: Spencer Davis / Unsplash
„Imádok enni”
„Igazából ezt már nem kellene megennem, de mindegy”
„Jó, egy kis desszert még jöhet”
„Nem kérek, köszi, készül a bícs bádi”
„Már az is látszik rajtam, ha csak ránézek a kajára…”
Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Biztos vagyok benne, hogy legalább egyet közülük mindannyian elmondunk egy átlagos hetünkön.
Az étel fontos elemét képezi a napunknak, bár mindig megy a vita, hogy a napi háromszori étkezés-e a jó, vagy ötször, esetleg annál is többször együnk-e, csak az a titok, hogy mindig keveset. Befolyásolhatja a hangulatunkat, vagy éppen a hangulatunk azt, hogy mit kívánunk meg, függ a lelki állapottól, hogy mennyire siet az ember, hogy vegetáriánus vagy vegán-e, és még ezer meg ezer más tényezőtől, amikkel oldalakat lehetne teleírni.
Különleges alkalmakkor sokszor elengedjük magunkat, akkor minden belefér, Nagyinál meg persze mindent meg kell enni, majd visszatérünk a hétköznapokba, és mi történhet? Első: igazából nem foglalkozunk az egésszel, esszük, amihez kedvünk van, mert amúgy is mindig így volt. Második: iszonyat bűntudatunk lesz, amiért nagyon kirúgtunk hétvégén a hámból, ezért a ‘mától fogyózom’ felkiáltás tuti az első mondatunk lesz a munkahelyünkön, amikor az aznapi salátánkat megérkezés után a hűtőbe tesszük. És a harmadik, hogy azt érezzük, megérdemeltük azt a kis kicsapongást, mert jólesett a testünknek és a lelkünknek is, hiszen azért van az étel, hogy tápláljon minket.
Szerintem az utolsó verzió a legideálisabb. Nagyon irigylem azokat, akik már így tudnak gondolkodni, és persze ajánlom is mindenkinek, hogy ebből a szemszögből közelítse meg az étkezést, bár tudom, hogy nem könnyű. Sokan azért sanyargatják magukat, hogy a hőn áhított S-es ruhába beleférjenek, pedig ebben a méretben sem fenékig tejfel az élet.
Ne a ruháidnak próbálj meg kedveskedni az étkezéseddel, hanem saját magadnak!
Vagyis ne azért válaszd a salátát, hogy vékony legyél (hozzáteszem, hogy amúgy sem ennyitől függ a dolog), ne azért hagyd ott az utolsó szeletet a kedvenc sütidből, vagy abból a pizzából, amiről folyik le a sajt, hogy aztán egyre kisebb és szűkebb fazonú darabokat válogathass magadnak. Hidd el, a saláta nem fog lepacsizni veled ebéd előtt, hogy ‘hajrá, meg tudod csinálni’, az a pizzaszelet sem fog odakacsintani, hogy ‘jobban tetted, hogy nem ettél meg’, és a nagyon szűk miniruha sem azt fogja neked mondani a tükörben, hogy ‘na végre, hogy nem hasadok ketté rajtad’. Enni nem szégyen.
Ez természetesen nem csak a nőknek szól, hanem ugyanúgy a férfiaknak is. A Pszinapszis Instagram oldalán több ehhez kapcsolódó témával is találkozhattok. Foglalkoznak például a testi elégedetlenség és a média kapcsolatával, vagy az olyan, nagyon veszélyes testképzavarokkal, mint az anorexia vagy a bulimia.
Rajtuk kívül a Mélylevegő Projekt tagjai is posztoltak az étkezéshez is köthető hangulatzavarokkal és depresszióval kapcsolatban, az étkezés a mentális egészségért című tartalmukban.
És mivel ez egy szubjektív írás tőlem az ételeknek….
Szóval én imádok enni – most is éppen egy barackot majszolok –, legyen szó akár főétkezésről, akár egy kis délutáni nasiról. Szeretek új ízeket kipróbálni, megismerni a különböző kultúrák étkezési szokásait, nemzeti ételeit, és ha az ízélmények kimaxolásához még jó társaság, vagy egy kellemes hely is társul, az maga a tökély.
Na persze az én számon is sokszor kicsúsznak a fentebb említett klisés mondatok – legtöbbször a bícs bádimat készítem egész évben – de mivel amúgy sem vagyok egy strandkedvelő, fürdőruhában vidáman futkározó vízparti lány, így nyár közepére mindig elengedem pár hétre, aztán persze meg már készülök a jövő évre.
Alapvetően nem szerettem soha sanyargatni magamat, de ez nem azt jelenti, hogy annyi zsíros és olajos kaját fogyasztok, amit a szervezetem már nem bírna el. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Szerintem nagyon fontos, hogy meg tudjuk találni azt az arany középutat, ahol úgy ehetünk, ami a testünknek és a lelkünknek is felüdülés. És igen, ebbe beletartozik az is, hogy egy hosszú és kemény hét, vagy egy nehéz vizsga után megegyek egy pizzát bűntudat nélkül a barátaimmal, vagy a Nagyinál három szeletet egyek a diós tortából, ami a húgom szülinapjára készült.
Az egyik kedvenc filmemben nagyon jól fogalmazták meg ezt az egész ember-étel kapcsolatot, és több buddhista tanító írásaiban is viszontláttam már, hogy ne csak együnk, faljunk, mint egy robot, ne ösztönös gépies cselekvés legyen, hanem élvezzük az ételt. Ha ezt valaki megtanulja, teljesen új szintre léphet a kapcsolata a tányérja tartalmával. Mivel én amúgy is lassú evő vagyok – de tényleg, egy teknős tempójával vetekszem, nézelődök, beszélgetek közben – így nekem nem volt nehéz erre ráállítani az agyamat. És mennyivel jobban érzem így magam!
Legnagyobb haverjaim a sütemények. Tudom, ne csodálkozzak így, hogy egész évben csak a bícs bádi készül. De egyszerűen nem tudok ellenállni nekik! Legyen szó egy vegán banánkenyérről, egy pisztáciás vagy egy csokis-málnás kis költeményről, nem tudok nemet mondani rájuk.
Egyszóval, bár rögös út vezetett idáig, és nem mondom, hogy nincsnek már vitáink egymással, de az étel és én (főleg a sütik), nagyon szép párt alkotunk!
Ezt tedd bele úti elemózsiaként a batyudba:
- Tényleg próbáld ki azt a következő vacsoránál, hogy csak ücsörögsz csendben, és az ételre koncentrálsz, csakis arra. Csodálatos felfedezés lesz, amikor rájössz, hogy mennyivel jobban is lehet élvezni az étkezéseket! De érdemes megismerkedni az evésmeditáció művészetével is, amiről például Kocsis Dóra Zero Waste Konyha című könyvében is olvashatzsz.
- Nyugodtan egyél olyan étrend és rendszer szerint, ami szimpatikus, egészen addig, amíg jól érzed magadat és nem teszel kárt sem a testedben, sem a lelkedben.
- Kerüld a pazarlást! Annyi étel köt ki a kukában, és közben a világ annyi részén éheznek az emberek. Ha sokat főztél véletlenül, és már a harmadik napon nincs kedved ahhoz a paradicsomszószos tésztához, akkor tedd be szépen egy dobozba, és csusszantsd be a fagyasztóba. Pár hét múlva lehet, hogy életmentő lesz. További szuper tippeket az ételmentésre itt olvashatsz.
- És, ha már ételmentés, mindenképpen töltsd le a és használd a Munch alkalmazást a telefonodra, ami egy olyan platform, ahol a boltok és különböző vendéglátóhelyek kedvezményesen értékesítik a jó minőségű, de még el nem adott ételeiket.