Sokszor írunk arról, hogy a bolygóbarát diétának és életmódnak milyen fontos része a hús- és tejtermékfogyasztásunk csökkentése, minél több növényi eredetű étel fogyasztása. Igen ám, de nem mindenki tud vagy éppen szeretne egyik napról a másikra vegánná válni, így fontos azt is körbejárnunk, milyen köztes fokozatok vannak, ha fogyasztunk állati eredetű termékeket, de minél tudatosabban, fenntarthatóbban szeretnénk azt tenni.

Szerzőnk, Karsai Roni szerint is az lenne az arany középút, ha a mennyiség helyett átállnánk a minőségre, de ettől a beszerzés nem lesz könnyebb. Sőt! Minőségi termékeket venni nehéz, de Roni most segít, hogy mire érdemes figyelni.

A fenntarthatóbb étkezés felé vezető út tudatossággal van kikövezve. Az egész bolygónak radikálisan csökkenteni kéne a hús és tejtermék fogyasztását ahhoz, hogy javuljanak az esélyeink a személyes egészségügyi és a bolygó jövőjére is nézve. Régebben én sem figyeltem a minőségre, de aztán kíváncsiságból fakadóan egyre több terméket kóstoltam meg, és megnyílt előttem a minőségi húsáruk és termelői finomságok világa, amely mára nagyon is szerethető alternatíva lett számomra a silány minőségű nagyipari áruk közepette.

Az én szokásaimat a mostanában igen közkedvelt flexitáriánus szóval írhatnám le legjobban: eszem mindent, de mértékkel, kevés, de minőségi húst fogyasztok a ‘fejétől és a farkáig’ szemlélet szellemében, és utánajárok annak, hogy honnan származnak az alapanyagok, amit beszerzek.

Na de mit tartsunk szem előtt, ha a minőség vezérel minket? Konkrét példáim Budapestre vonatkoznak, mivel ott létezem az év java részében, de sok univerzális tanács is következik az alábbi sorokban.

Tejtermékek

Sajnos nincs minden sarkon termelői piac, de egyre több helyen kínálnak minőségi portékákat a pultban. Kérdezzünk sokat és vegyük alaposan szemügyre a termékeket. 

A nagyipari tejtermékekkel leginkább az a bajom, hogy nincs sok ízük, és sokszor még az állaguk is fura. Egyik sem meglepő alapjáraton ugye, hisz a nagyipari termékekbe gyakran kerülnek különféle ízfokozók és állagjavítók. Járjunk nyitott szemmel és tényleg merjünk kérdezni, illetve utánajárni annak, hogy honnan keveredett a pultba a kiszemelt termék.

A minőségi termékek iránti kutatásom közben két remek helyre is bukkantam a fővárosi aszfaltot koptatva. A Sajtangyalnak már a neve is remek, a Klauzál és a Hunyadi téri piacon is megtaláljuk őket. Sajtok, sajtkrémek, joghurtok széles választékát és minőségi felvágottakat, kolbászokat is találunk náluk. Külön öröm, hogy lehet saját dobozba kérni mindent. Ennek fényében minden héten boldogan tankolok fel az isteni krémjoghurtjukból.

Jó beszerzési források lehetnek a különféle bevásárlóközösségek is, mint például a Szatyorbolt és az Itt a szezon. Az ilyen oldalakon és boltokban visszakövethetők a termelők, és úgy érezhetjük, hogy kvázi tényleg ismerjük azt, akitől beszerezzük a harapnivalót.

Tojás – mit mondanak a számok?

A tojástéma megfejtésénél a kódszámok lesznek segítségünkre. Az alábbi képen is láthatjuk, hogy a tojásokon feltűnő kódok milyen részleteket árulnak el nekünk, de a hétköznapok zsongásában az első szám a legfontosabb számunkra.

Az első szám rántja le a leplet az állattartási technológiáról. Ezen belül négy csoportot különböztetünk meg:

• 0: bio/ökológiai tartás – szabadtartású, minőségi biotakarmánnyal etetett tojótyúkok tojása. Ez a lehető legboldogabb, bárcsak mindig ilyet ehetnénk!
• 1: szabadtartású – hagyományos tanyasi, udvaros tartású állatoktól származik (4 m² jut egy tyúkra, az állatok szabadon keresik élelmüket)
• 2: mélyalmos – 15-25 centis alomréteg van az istállóban, 9-18 tyúk él egy m²-en
• 3: ketreces – ez „árutojás” néven is ismert, 2-4 szintes ketrecekben élnek a tyúkok, egy tyúkra 750 cm2 lakrész jut. Nyilvánvalóan nem méltó körülmény, egy szárnyas sem érdemli meg.

A tyúktojásokra koncentrálok, mivel kereskedelmi forgalomban így is, úgy is szinte csak az kapható. 

Tojásra is vannak külön közösségek, mint amilyen a YouTyúk is. Itt kiválaszthatjuk a termelőt, hogy kitől szeretnénk tojást kapni. Rendelésünket pedig átvehetjük valamelyik átvevőponton vagy házhoz is szállítják.

Nyilván az lenne a legjobb, ha olyan frissen jutnánk tojáshoz, hogy kód sem kerülne rá. Diadalittas érzés önt el, amikor találok egy kedves nénit egy-egy termelői piacon, aki kódok nélkül árulja a friss és isteni ízű tojást. Merthogy igenis sokkal finomabb a „boldog” tojás, még a színe is más. Mondhatni él a sárgája színe.

Színhúsok és felvágottak – szín, szag!

Ha már megeszünk egy állatot, tisztelegjünk előtte azzal, hogy minőségien feldolgozzuk és megbecsüljük az alapanyag minden részét, fejétől a farkáig, avagy tokától bokáig. Én ebben a szellemiségben étkezem és sokszor megeszem olyan részeket, amitől az átlag viszolyog. Nem csak csirkemellnek áll a világ, az nem fenntartható.

Ideális esetben az állatok szabadon legelnek, friss füvet esznek és nem tömik őket antibiotikumokkal. Azért sem mindegy, hogy mit eszünk, mert gondoljunk csak bele… ha az állat nem minőségi tápanyagot kap a szervezetébe, akkor mi lesz velünk, ha mi megesszük? Na ugye.

Amennyiben nincs megbízható hentes kontaktunk, akkor ezekre érdemes figyelni:

• Színhúst vegyünk inkább a hét elején! Amúgy is érdemes előre gondolkodni, hogy mit eszünk a héten, viszont ez húsvásárlás szempontjából is hasznos dolog, ugyanis a legtöbb vágás a hét elején zajlik, ezért akkor érdemes friss húst venni.
• Figyeljünk a színekre: a marhahús legyen élénkvörös, a csirke is élénk színű, a vadhús sötétbarna, a sertés pedig egészséges pink.
• Figyeljük a vágási technikát! A hentes munkája is utalhat az alapanyag minőségére. Bár sokuk nem tudja szépen felvágni a hozzá érkező árut, az alapanyagot tisztelő és ismerő hentes szépen is fog dolgozni. Lessük a szépre szelt darabokat!

Fogjunk gyanút, ha:

• Felgyülemlett a hús alatt nedvesség: Ez utalhat a nem megfelelő tárolásra (a hús vizet ereszt, egyúttal ki is szárad), vagy arra, hogy már korábban fagyasztották és a pultba helyezés előtt engedték ki
• Száradt a hús széle: Az bizony ott áll már egy ideje.
• Sérült a csomagolás: Bár szuper lenne, húst nagyon nehéz egyelőre saját dobozba vásárolni. A sérült csomagolás viszont rossz jel, minőségromlás következhet be.

Fontos! Ha megfelelően tárolják (0-5 fok között), akkor 2-3 napig tárolható minden hús.

Kedvenc húsbeszerzési forrásaim:

• MészárSteak 
• HúsSpecialista a Klauzálon
• Fekete Zsóka zseniális mangalicatermékei

Ami pedig a halakat illeti…

Itt is minden a megbízható beszerzőn múlik. Ha már Magyarországon lakunk, együnk inkább édesvízi, helyi fajtákatt, nyugodtan kérdezzünk rá, hogy honnan zajlik a beszerzés. Rendkívül fontos, hogy megfelelően fagyasszák és tárolják a halakat, különben fokozott lesz a fertőzésveszély.

Illetve ettől megint csak sokan félnek, de érdemes megtanulni feldolgozni egy halat. Átértékelődik az élmény, ha mi magunk készítjük elő a főzéshez, ráadásul fenntarthatóbb is, ha egész halakat veszünk. A maradékból, csontokból, fejből készülhet remek alaplé (ez még lazacból is jó szerintem, pedig azt sokan nem szeretik, mondván, hogy túl zsíros – véleményem szerint ez is jól hasznosítható). De persze ne lazacon gyakoroljuk a halbontást, és szerezzünk be hozzá egy éles kést is.

Az egész országot lefedő kutatásom nincsen, ellenben ami Budapestet illeti, a Budaörsi Halpiacban maximálisan megbízom.

A fenti sorok lényege egyszerű: kérdezzünk, tájékozódjunk és járjunk utána mindennek. Ha eszünk húst, akkor lehetőség szerint válasszunk friss, hazai, minőségi alapanyagokat. A minőségi hús egyébként laktatóbb is, szóval nem akarunk majd annyit belőle. Ez egy pozitív ördögi kör. És tény, hogy a minőségnek ára is van, de az elmúlt évek nyomán én azt tapasztalom, hogy nem költünk többet a minőségre, mert sokkal tudatosabb mennyiségben és mértékben vásárolunk. Mindenkinek ki kell tapasztalni, hogy számára mi a járható út, legyünk türelmesek magunkkal szemben.

Ha szeretnél ezekhez hasonló zöld tippeket, híreket kapni, csatlakozz zárt Facebook csoportunkhoz, a Bolygóbarátok Társaságához, kövess minket Instagramon és iratkozz fel hírlevelünkre!