“Amikor magokat ültetek, kicsit úgy érzem, mintha festenék” – Margit Anna a permakultúráról mesél

  • 8 perc

Valaha szeszgyár állt a  8. kerületi telken, ahol  most közösségi farm épülget Margit Anna szakmai irányítása alatt. A terület hatalmas, így Anna vígan kiélheti a permakultúra iránti szenvedélyét, ráadásul ebből mi is sokat tanulhatunk. Anna álmokról és tervekről csevegett Karsai Ronival.

Szöveg és fényképek: Karsai Roni

Adott egy 8000 m2-es telek a Kőris, a Diószegi Sámuel és a Szeszgyár utcák ölelésében, ami évek óta üresen áll, eladásra vár. Anna gondolt egyet, és megkérdezte a tulajdonost, hogy használhatná-e a telket, hogy ne maradjon kihasználatlanul. Meglepetésére az illető belement: így született meg a Szeszgyár.

A Facebook-oldal eredetileg a telek melletti közösségi tér online otthona volt, ahol megannyi kreatív gasztro workshopról vagy éppen vegán főzőversenyről értesülhettünk, viszont ez a projekt átmenetileg parkolópályára került a vírushelyzet miatt, és a hangulatos kis tér jelenleg Anna otthonául szolgál. Így viszont csak pár lépésre van a telek, ami kapóra is jön, mivel a permakultúrás szellemiségben kialakított kert nem kis munkával jár.

Egy napfényes délutánon látogattam el először a Szeszgyárba, és ha már ott voltam, segítettem földet és lószart lapátolni az ágyásokhoz. Annának rengeteg ötlete van, minden hétre vegán ebédmenüvel készül, épp ökofeminista fesztivált szervez, és akkor még ott az épülgető kert is.

De beszéljen helyettem az interjú.

Egy filmforgatás miatt csak átmenetileg lehet itt a kert. Ez, mondhatni, most akkor a tesztprojekt?

Igen, pontosan. A telek jelenleg amolyan játszótér, kísérleti tér és fórum. Tervezünk rengeteg közösségi programot, egy bárt, és nyitottak vagyunk minden megkeresésre és ötletre is. A helyiek már elkezdték a telket szabadidős parkként használni és sokan jönnek segíteni is, főként olyanok, akiknek a telekre néz az ablaka. Egyelőre csak augusztusig lehetünk itt, viszont amint elmennek a filmesek, szeptemberben indul az újjáépítés. 

Nagy álmom egy sok szempontból fenntartható városi farmot létrehozni, a New York-i Brooklyn Grange tetőfarmjai mintájára. Teljesen beleszerettem abba, amit csinálnak, az egyik leginspirálóbb kezdeményezés ez számomra.

Éltem is New Yorkban pár évet. Egy nap a könyvtárban megakadt a szemem egy tetőfarmos könyvön, amit útközben hazafelé is olvasgattam, annyira elvarázsolt. Valahogy mégis észrevettem egy elhagyatott diner nyitott ajtaját, odabenn pedig valami furcsa performansz volt készülőben. Betértem és tovább olvastam a pultnál a könyvet, amíg a végére nem értem. Majd szóba elegyedtem St. Johnnal, az előadóval. Két évre rá Budapestre költöztünk, hogy nyissunk egy saját közösségi teret. A farm végül nem közös projekt, de ha nem bukkanunk egymásra és költözünk Pestre közösen, akkor ki tudja, mikor találok még egy ilyen elképesztő lehetőséget, mint a Szeszgyár telke.

Mit jelent a fenntarthatóság egy városi farmon? 

A farm legyen összhangban a természettel és legyen annak része, még ha a körülöttünk lévő épületek nem is erről tanúskodnak.

Fontos, hogy úgy dolgozzunk itt, mintha a természet részei lennénk, nem pedig felette álló lények.

Azt is szeretném, hogy a hely pénzügyileg is önfenntartó legyen. Pusztán a termények eladásából ezt nem lehetne elérni, viszont lesznek támogatói vacsorák, workshopok, illetve ki lehet majd bérelni a helyet privát eseményekre és fotózásokra is. Ezenfelül a társadalmi fenntarthatóság is fontos szempont számomra. Szeretnék munkahelyeket teremteni helyi lakosoknak, befogadni teljesen ingyenes eseményeket továbbra is, bemutatni a farm működését, valamint inspirálni és tanítani másokat, gyerekeket és fiatalokat, hogy legyen, aki idővel átveszi a stafétát.

Önkéntesek segítségével egyre több ágyás készül (Fotó: Karsai Roni)

Teljes gőzerővel készülök ennek megszervezésére, viszont már most csodás, amit a közösség elért ezen a 8ooo m2-es telken. Például ágyásokat szőttünk előző filmforgatáskor kivágott fákból, amiket teszt jelleggel megtöltöttünk friss lószarral. Ez, ahogy bomlik, hőt termel és felmelegíti a rákerülő földet, így sokkal korábban lehet vetni bele, és akár télen is lehet majd termelni melegkedvelő növényeket, áram nélkül. Ezt az eljárást már a viktoriánus kori Angliában is alkalmazták! Ezenkívül van rengeteg, nagyon kevés energiabefektetéssel készült ágyás is, amit a forgatáskor egyszerű lesz elvinni. Ezek csak földkupacok, ahol már mindenféle hidegkedvelő növény nő, például sóska, spenót, saláták, retek, brokkoli, borsó, hagymafélék, virágok és spontán növények (gyomok), amik szintén nagyrészt ehetők vagy hasznosak lesznek a rovaroknak, ezért örülök nekik. 

Te hogyan fogalmaznád meg, miben rejlik a permakultúra lényege?

Ez egy pár évtizedes design szemlélet, ami az őshonos társadalmak természethez való viszonyából inspirálódik, ötvözve ezt a tudást a modern technológia vívmányaival. A jelenlegi dualista ember-természet világszemléletünkkel szemben a permakultúrában arra törekszünk, hogy az embert újra a természet harmonikus részeként kezeljük. Mivel a legtöbben teljesen elszakadtunk ettől a szemlélettől, a meglévő ökoszisztémák működéséből és egyes területek őshonos lakosainak viszonyrendszereiből inspirálódunk mi, permakultúrás kertészek.

Ezzel a szemlélettel visszaadhatunk a természetnek, még városi közegben is.

Természetesen senki nem fogja egy személyben megváltani a világot a balkonládájával vagy akár több ezer hektáros organikus farmjával, viszont minél többen hozunk létre kisebb-nagyobb szigeteket, ahova beinvitáljuk a természet többi faját is, például a rovarokat és madarakat, annál inkább ki tudunk alakítani közösen egy új kapcsolatrendszert, amiben a vadvirágos rétek nem elszigetelt bástyái egy leköszönő diverz világnak.

Azért is izgat nagyon a belvárosi farm ötlete, mert úgy gondolom, hogy fel kell számolnunk a város-vidék ellentétet ahhoz, hogy egy mindenki számára élhetőbb helyet alakítsunk ki.

Persze nem kell nagyban gondolkodni, már az is csodás, ha kirakunk egy vadvirágos ládát az ablakunk elé, hiszen ezzel akár a szomszédot is inspiráljuk.

Mi történt az elmúlt hetekben?

Készítettünk óriási komposztálókat, amibe akár az egész kerület hozhatna konyhai hulladékokat. Lett sok a már említett lószaros melegágyásokból és sok-sok sima földkupac, amiből már szedtünk is rukkolát, mustárzöldet és retket. Télre jó lenne odáig eljutni, hogy komposzttal fűtött melegágyásokban és kezdetleges melegházakban termelhessünk. Egy konyhaihulladék-szállító szolgáltatás is tervben van, amibe akár éttermeket is be lehetne vonni.

Az ágyások aljára karton kerül, hogy a szennyezett városi föld ne okozzon kárt (Fotó: Karsai Roni)

Miket ültettél eddig?

A teljesség igénye nélkül: virágok, fűszernövények, borsó, kukorica, paradicsom, cukkini, répa, kapor, ázsiai salátamixek, bab, szezám, pohánka. Igazából mindent, ami egy veteményeskertben megtalálható. Mulcsolok is, erről Gyulai Iván videóit ajánlom mindenkinek, elképesztően informatívak, de a lényeg az, hogy mint ahogy az erdőben sem csupasz a föld, úgy a kertben is le kell takarni, lehetőleg úgy, hogy az le tudjon bomlani. Fontos, hogy jó arányban legyen benne szén és nitrogén. 

Amikor magokat ültetek, kicsit úgy érzem, mintha festenék. Nem sorokat alakítok ki, hanem látszólag random módon vegyítek mindent mindennel. Persze sok paramétert figyelembe veszek, például, hogy ki milyen gyorsan fog nőni, milyen formája lesz, hogy tudnak egymásnak segíteni, és persze a különböző növények hogy fognak együtt mutatni különböző időszakokban. Külön érdekes, hogy minden ecsetvonásnak csak később lesz meg a látszata, sokszor persze egyáltalán nem úgy, ahogy azt elképzeltem, és ebben pont ez a szép… megtanulni elfogadni, hogy nincs mindenre ráhatása a kertésznek.

Miért fontos, hogy sokféle terményt vegyítsünk?

Számomra egyrészt az esztétika miatt – sosem voltam nagy rajongója a rendezett soroknak –, másrészt, ha jönnek a kártevők és meg akarnak valamit enni, akkor utána nem találják meg könnyen a következő finom falatot… nincs svédasztalos büfé. Ezért is fontos, hogy legyenek vegyesen védőnövények, virágok, gyógynövények is.

Rendezett dzsumbuj lesz az egész. Egy igazi ökoszisztéma.

Nálam helye van a spontán növényeknek is, amit sokan gaznak hívnak. Legtöbbjükről sokan nem is tudják, hogy ehetők. Az egyik kedvencem, amit már most látok mindenfelé nőni, az a libatop, a spenót őse.

Nagymaroson is építettél egy nagy kertet, szintén egy eladósorban lévő telken. Azzal mi lett? Van, amit megmentettél onnan?

Nagyon szerettem, de messze volt és sokkal inkább érdekelt, hogy a kertet itt, városi körülmények között valósítsam meg, a városból összeszedett alapanyagokból. A föld lovardák földdé érett lótrágyája, az ágak a telken lettek kivágva, a falevelek a Tisztviselőtelep kertjeiből jöttek és városi zöldhulladék-elszállítóktól. Elképesztően izgalmas kutatni a városban alapanyagok után. A nagymarosi kertemből pedig szedtem magokat mindenből, amit ott termeltem, valamint elhoztam pár áttelelt növényt, amiket egy úgynevezett emlékágyásba ültettem. Mindig szoktam emlékágyásokat berendezni az előző kertjeimből az új helyen. 

Sok embert pont a városi körülmények tartanak vissza a kertészkedéstől.

Pedig – mint már említettem –, egy radikális szemléletváltással a vidék is a városba költözhetne. Itt még hozzátenném, nem azért lobbizok, hogy beköltöztessük a várost a pár megmaradt őserdőbe. Viszont nem hiszek abban, hogy az ember eredendően rossz és a legtöbb jót azzal teszi, ha egyes helyeket magára hagy, ezzel is erősítve az ember-természet ellentétét.

Hiszek abban, hogy ki tudunk újra alakítani egy szimbiózist, ahol a természet részeként tudunk működni és segíteni más fajokat, legyen az egy őserdő vagy egy város.

Magokat egyébként hol szoktál venni?

Van egy farm Franciaországban, a Potager du Santé, Pascal Poot vezetésével, ahol 30 éve szárazságtűrő és betegségekre rezisztens fajok kitenyésztésével foglalkoznak. Tőlük szoktam rendelni, illetve a biokiskert.hu oldalán is lehet venni biogazdaságból származó, ellenálló magokat. Persze most már a legtöbb saját fogású vagy elcserélt.

Teszteltem OBI-s magokat is, szerettem volna látni a saját szememmel a különbséget. Ezek a magok olyan növényektől vannak, akiket permeteztek és nem képesek egymaguk megélni. A különbség elképesztő volt, a retek és spenót, amit vetettem, nagyon hamar a rovarok áldozata lett. 

Anna mindig mozgásban van (Fotó: Karsai Roni)

Itt a Szeszgyárban az a lényeg, hogy egy majdhogynem önfenntartó ökoszisztémát alakítsunk ki, ami az elején sok munka és tervezés. Össze kell rakni az ágyásokat, pakolni kell a lószart, takargatni kell az ágyásokat, elmélázni minden egyes mag elvetése előtt, de ha nyáron nem kéne áttennünk az ágyásokat a filmforgatás miatt, akkor a kert éveken keresztül vígan ellenne itt heti pár óra munkával a részemről. 

Vannak kedvenc terményeid, növényeid? Nyilván az összhangra törekszel, de ettől még kíváncsi vagyok.

A kedvencem a mángold, mert bírja a hideget-meleget, évelő, de szobanövénynek is tök jó. Tartok is itthon teszt jelleggel, mert egy másik tervem haszon szobanövényeket vinni az otthonainkba a szokásos trópusi növények helyett, amiket amúgy rengeteg vegyszerrel termesztenek. Kel, rukkola és saláták is vannak cserépben itthon, gyakorlatilag minden hidegtűrő növény elél egy déli fekvésű ablakban, mert ők télen a kertben is csak rövidebb ideig kapnak napfényt.

Zippy, Anna kutyája lelkes támogatója a projektnek (Fotó: Karsai Roni)

Mit tervezel az elkövetkező hetekre?

Mivel az ágyásokat már jórészt teljesen beültettem, már csak a palánták érkeznek ki. Most viszont jó lenne kerti bútorokat építeni, hogy le lehessen ülni sokan egy nagy asztal köré, amint lehet ilyesmit csinálni újra. Épülnek a közösségi komposztálók is tovább. Illetve, ha jön pár esős nap, akkor szeretnék virágmagokat is elvetni az egész telken. Minden segítség elkél, szóval mindenkit szívesen látok.

A komposztálókba* várjuk a konyhai hulladékokat is, amiket hétköznap ebédidőben (12-14 óra), hétvégén pedig délután bárki leadhat.

Napestig tudtam volna beszélgetni Annával, de valahol megálljt kellett parancsolni magunknak. Úgy vélem, ha valaki nulladik vagy első lépéseit teszi a permakultúrás élet talaján, az sok értékes gondolatot csomagolhat el az elméjébe. Ha pedig kedvet kaptatok, irány a Szeszgyár, tényleg minden segítő kéz jól jön. Anna rendszeresen posztol eseményeket, így azokhoz is csatlakozhattok. Ajánlom, mert elég pár óra munka, hogy a kert a szívetekhez nőjön, és ezáltal rögtön kicsit a tietek is lesz.

*Mi mehet a Szeszgyár komposztjába? A megszokott komposzt házirend él: gyümölcs, zöldség (héj, magok, feldarabolt egész darabok), kávézacc, teafilterek, tojáshéj, avar, de jöhet citrus, és egyelőre akár főtt zöldség is. Ami tiltólistás: tejtermékek, hús, olaj, műanyag, fém. Ha nagyon nedves a komposztotok, akkor rétegezzétek apró papírfecnikkel.

Ha pedig szeretnétek ehhez hasonló zöld tippeket, híreket kapni, csatlakozzatok zárt Facebook csoportunkhoz, a Bolygóbarátok Társaságához, és iratkozzatok fel hírlevelünkre!

Írd meg a véleményed