Ahány ember, annyi élethelyzet és preferencia, de a csapat tagjai egyetértenek abban, hogy mindenki ott tesz a környezetvédelem érdekében, ahol tud. Természetesen a különböző közlekedési formák is szóba kerülnek közöttünk időről időre, hiszen van olyan csapattagunk, aki több ezer kilométert leteker egy év alatt, de olyan is, aki ódzkodik a pesti utcák forgatagától, így inkább a tömegközlekedés vagy séta mellett dönt.

Az előző hónapban a felelős állattartás témáját jártuk körbe, szőröstől a tollas barátokig, ebben a hónapban pedig a városi közlekedés kap főszerepet. Te is azoknak a táborát erősíted, akik nem mernek elkezdeni biciklizni a főváros utcáin, vagy ezen már túllendültél, viszont nem tudod, hol találod a legjobb szervizeket? Esetleg csak négy keréken érzed magadat biztonságban, így a tömegközlekedésre esküszöl vagy maradsz az autónál, mert így tudod a legjobban lehozni a gyerekkel a mindennapokat? Bármelyik csoportba tartozol is, ebben a hónapban is megtalálod majd nálunk a hozzád passzoló témakört és tippeket, amikkel segíteni tudunk neked abban, hogy minél zöldebb hétköznapokat élhess.

Kedvcsinálónak bemutatjuk a mi kedvenc közlekedési eszközeinket!

Zsófi és az e-autó

„Miért élmény nekem az e-autó? Imádok e-autókat vezetni, mert gyorsak, dinamikusak és emellett pedig környezetbarátak is. Én (ShareNow) közösségi e-autókat használok, mert így még a parkolás, karbantartás költsége sem rám hárul és a kedvenc autómat, Minit vezethetek. Szerintem a közösségi e-autózás a jövő, hiszen a birtokolt autók 95%-ban csak állnak a parkolóban.”

Vazul biciklis megoldásai

„A bringát választottam elsődleges városi közlekedési eszköznek, immár több mint 15 éve. Másfél éve az autómat is eladtam, azóta gyakorlom a bicikli+vonat kombinációs utazást is. A legjobban azt szeretem benne, hogy ott állok meg vele, ahol épp eszembe jut, és még parkolóhelyet sem kell keresgélnem. Saját bicikli mellett is használom a Bubit is, mert van, hogy praktikus, ha például vonatra szállok, és nem akarom napokig az állomáson hagyni a bringámat. Tömegközlekedés mellé pedig remek kiegészítő az elektromos roller, ami pár perces utakra pont ideális, például ha gyalog lekésném a színházat, egy rollerrel még épp időben érkezhetek.”

A Lucigli, azaz Luca biciklije

“A fenntartható budapesti közlekedést számomra a tömegközlekedés és a biciklizés váltogatása jelenti, de utóbbi élménye kétségkívül sokkal többet ad. Ugyan a Lucigli még csak 3 éve van velem, de azóta is évente több ezer kilométeren át hű társam, és általában az időjárás sem rettent el minket a közös kalandoktól. Néhány praktikus holmi beszerzése és egy kis rutin hamar segített, hogy hosszabb távokra és nagyobb mennyiségű cuccal is bátran válasszam a városban.”

Deni és az Audrey Hepburn életérzés

“14 éve koptatom a főváros utcáit és az amszterdami biciklizős életérzés mindig motoszkált a fejemben Budapest kapcsán, azonban a testi épségem megtartását még nem láttam akkor garantálva egy esetleges nagykörúti biciklizés során. 

Nem volt kérdés, hogy tömegközlekedek, mert megyeszékhelyről költözve ide, látva az itteni forgalmat tudtam, hogy nem akarok idegbajt kapni minden nap dugóban ülve, este pedig parkolóhely-vadászat közben. 

Az utóbbi évben a 47 és 49-es villamosokkal utaztam, aztán jött a covid, ami kb. mindenkinél óriási változásokat hozott. A magányos villamosozás és az állandó maszkozás közben, ahogy néztem ki az ablakon tűnt fel, hogy bizony ám, mellettem bringasávban tekernek. Este elkezdtem használt bringák után kutatni, de sajnos a magyar női átlagmagasság felett vagyok, egyetlen bringát találtam a „méretemben”, amit gyorsan lecsaptak a kezemről. Mert szívügyem a fenntarthatóság, és használt bringa nem volt elérhető a közeljövőben, ezért gondoltam, hazai gyártmányt választok, támogatva a magyar ipart és csökkentve a szállításból adódó karbonlábnyomot. Hát így került hozzám ez a fekete szépség, a Csepel Budapest-em. Azóta jóban-rosszban együtt tekerünk kora tavasztól késő őszig, biztosítja a mentális egészségemet egy-egy húzós irodai nap után, és néha úgy érzem magam rajta, mint Audrey Hepburn a Római Vakációban, csak ez a fenntartható „remake”, Budapesten.”

Niki és az 5-ös busz

“Én képviselem a csapatban a tömegközlekedőket: tinikorom óta békávézom a városban, és büszkeséggel tölt el, hogy útvonaltervező nélkül is jópár kerületen és járaton átívelő utakat tudok összerakni. Ahogy sok budapestinek, engem is egyfajta se veled-se nélküled kapcsolat fűz a tömegközlekedéshez, de összességében hálás vagyok, hogy európai viszonylatban olcsó, illetve ennyire egyedülálló módon kiépített tömegközlekedés-hálózatunk van a fővárosban – gondolok itt a 24 órán át járó villamosra és éjjeli buszokra, illetve olyan különlegességekre, mint a fogaskerekű vagy BKV-hajó.

A kedvenc járatom azonban, amihez a legtöbb emlék fűz, az az 5-ös busz. Imádom, hogy a madárcsicsergős Pasarétről indulva átszeli a nyüzsgő belvárost, és elmegy egészen a rákospalotai kertvárosig. Éveken át jártam Budáról a Ráday utcai műhely-stúdiónkba dolgozni, így a hétköznapjaim jelentős százalékát töltöttem az 5-ös buszon (és előtte-utána két másik járaton). Végtelen percnyi zenét és podcastot hallgattam, rengeteg e-mail, Facebook-üzenet, Green Guide Insta sztori íródott ezeken az 50 perces utakon, de fogyasztottam már el a komplett reggelimet is az ötösön (pre-covid, természetesen). Imádom, ahogy száguld át a városon, ahogy hullámzik alattam az aszfalt, bár az Attila úton úgy ráz a busz, hogy ha az utasok közül valakinek esetleg veseköve van, az is tutira kipottyan az út végére. Bármivel is foglalatoskodom, az Erzsébet hídon mindig felpillantok, megcsodálom a várost, a Március 15-e téren leszállva pedig megszemlélem a Gellért-hegyet: figyelem, ahogy a hónapok előrehaladtával egyre zöldül, változik a hegy tavasszal.

Tavaly nyáron viszont közel tíz év után visszatértem Pestre, ráadásul egyenesen a belváros szívébe, ahonnan zavarbaejtően sok helyre elérek tíz-tizenöt perc sétával, így mostanában a napjaimat sok-sok gyaloglás jellemzi. Évek óta nyúz a Green Guide-csapat, hogy pattanjak bringára, de én vagyok az a kivételes eset, akinek gyerekkora óta tényleg sikerült elfelejtenie biciklizni, és azóta is félek visszapattanni a nyeregbe. Na de ki tudja, talán az e havi témáink még nekem is meghozzák a kedvem a tekeréshez…”

Mimma és a városi bringázás

“Nekem a bringázás egyenlő a szabadsággal. Szeretem, hogy munkába menet felfrissít, munka után pedig segít kiszellőztetni a fejemet. Felszabadít, hogy tudok suhanni az autók között és hamar eljutok minden célomhoz, a saját tempómban. De nem mindig voltam ennyire magabiztos városi kerékpározó. 

Egyetem után kezdtem el napi szinten biciklizni, amikor az V. kerületbe költöztem. Eleinte félelmetes volt az autókkal közösködni az utakon, ezért inkább kikerültem a forgalmat a mellékutcákban és kimondottan bringautakon közlekedtem. Aztán volt, hogy tapasztaltabb bringázókkal tekertünk és el tudtam lesni a bevált útvonalakat, trükköket és leginkább a magabiztosságot. Egyre jobban kiismertem a város ritmusát és ‘legbringabarátabb’ útvonalait.

Emellett nagyon sokat fejlődött Budapest is ebben a témában. Az autósok is jobban figyelnek és én is magabiztosabb lettem. Az évek során más nagyvárosok felfedezésénél is alkalmaztam a megtanult ‘bringa-magabiztosságot’. ”

Dávid, a Cargo szerelmese

“Régóta tekerek a főváros útjain, de a 2016-os Bringológia kiállítás kapcsán új kétkerekű szerelem jött az életembe. Az Iparművészeti Múzeum csarnokában akkor lehetett szemügyre venni és kipróbálni fura, mutáns szerkezeteket, ami nekem egyértelművé tette, hogy a teherkerékpár lehet a városi közlekedés jövője. Kb. 4 éve szemeltem ki magamnak egy régebbi magyar teherbringát a Cargonomia istállójából, amit szépen kipofoztattam a Trecikli műhelyében, hogy eNCinek véletlenül se jusson eszébe fellázadni, ha mosógépet, súlyos zöldséges rekeszeket vagy épp a vak kutyámat fuvarozom vele. Azóta ez a méregzöld cargo segít nekem mindenben, ami szállítással kapcsolatos: gyakorlatilag teljes mértékben kiváltottam az autós közlekedést és járok vele piacra bevásárolni, kirándulni a Dunakanyarba vagy hajtom a dolgos mindennapokat.”