Bújósak, tüneményesek, mókásak, és sokan vallják, nem élet az élet nélkülük: kiskedvenceink rengeteg örömet csempésznek az életünkbe. De amilyen mókás az élet ezekkel a bundás, tollas, vagy éppen pikkelyes pajtásokkal, ugyanolyan felelősségteljesen is kell gondoskodnunk róluk. Február havi témánk a felelős és zöld állattartás: tartalmainkhoz Tóth Kata biológus és kutyatréner, a Best Dog Kutyaközpont munkatársa nyújt szakmai segítséget, amit ezúton is köszönünk!

A háziállatok száma az elmúlt évek során folyamatosan növekedett, de talán nem meglepő, hogy a pandémia alatt még inkább megugrott az állattartók száma. Bár a rengeteg kóbor állat miatt nehéz pontos számokat megállapítani, az biztos, hogy a kb. 4,1 millió magyarországi háztartásban több mint 2 millió macskát, közel 3 millió kutyát, illetve 415 ezer díszmadarat és 85 ezer díszhalat tartanak jelenleg háziállatként. Cikkünk leginkább négylábú társainkról fog szólni, de általánosságban az állattartásról is tartalmaz néhány gondolatot.

A háziállattartásnak vitathatatlanul sok előnye van, kezdve a magány érzésének megszűnésétől a gyakoribb testmozgáson át a már bizonyítottan alacsonyabb stressz- és vérnyomásszintig. Nem is említve a megható, vagy éppen vicces pillanatokat, amiket átélhetünk velük! Külön cikk szólhatna csak a pozitívumokról (de tényleg, nem csak az elfogult kutyatartó énem gondolja így!), azonban nem szabad elfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem. Már egy idősebb állat befogadásával is évekre kötelezhetjük el magunkat, kölykök esetében pedig akár 15-20 évre is. Sajnos a menhelyeken várakozó és az utcákon kóborló állatok száma is növekszik, utóbbiak pedig akár veszélyesek is lehetnek, így nem lehet eleget hangsúlyozni a felelős állattartás fontosságát.

A pandémia pedig még inkább leterhelte a rendszert: a karantén alatt sokan vettek maguk mellé egy jószágot, Amerikában például minden ötödik háztartásba érkezett egy kutyus. Közülük viszont rengetegen vissza is kerültek a menhelyekre, mert az újdonsült gazdák nem mérték fel, milyen anyagi– és időráfordítást igényel egy állat, vagy éppen nem tudtak mit kezdeni az ebekkel a munkahelyekre való visszatérés után.

„Lerágott csont!” – gondolhatjátok sokan, hiszen egyre több menhely és önkéntes szervezet próbálja felhívni erre a figyelmet. De mit is jelent valójában a felelős állattartás? Mi mindent kell átgondolni? Hogyan oldhatjuk meg az esetlegesen felmerülő problémákat? Összeírtunk néhány tippet, amelyek segítségetekre lehetnek, ha éppen háziállatot szeretnétek örökbe fogadni, vagy vásárolni.

0. Ments meg, ha tudsz!

A legelső – nulladik tippünk, hogy inkább fogadj örökbe, mielőtt egy vagyont költenél! A legtöbb menhely túltelített, önkénteseken és ideiglenes befogadókon múlik, hogy egy utcán talált, sok esetben sebzett állatot be tudnak-e még fogadni. Ma már fajtatiszta kutyákat és macskákat is találhatunk menhelyeken, állatmentő alapítványokon keresztül, vagy akár ismerőseink körében érdeklődve. Nekem például gyerekkori kedvencem volt a mopsz, így pár hónappal ezelőtt egy rövid internetes keresés, egy email és egy személyes találkozó után magamhoz is vehettem Szofit, a legédesebb mopszlánykát (szintén elfogultság nélkül). Attól nem kell tehát tartanod, hogy ez egy lényegesen hosszabb procedúra lenne, mint megvásárolni őket.

Ha pedig ragaszkodsz egy fajtához, de nincs éppen befogadásra váró egy menhelyen sem, és várakozni sem szeretnél, nagyon körültekintően járj el, például szaporító helyett tenyésztőt keress. Súlyos problémákat okoz a túltenyésztés is, amiről szintén külön cikk szólhatna, de meg tudod figyelni az eladón, hogy valóban törődéssel és szeretettel fordul a kölyök állatok felé, vagy csak profitot hozó eladásként gondol a tranzakcióra.

1. Mi casa, su casa

Gondoljuk át, hogy környezetünk milyen háziállatnak felel meg a legjobban – egy hörcsög férne csak el kényelmesen, vagy akkora kertünk van, ahol egy németjuhász is kedvére rohangálhat? Emellett fontos az is, hogy milyen a környékünk (főleg, ha nincs kertünk sem) – hova tudjuk levinni vagy kiengedni kedvencünket, van-e esetleg park vagy kutyafuttató a közelben és általánosságban milyen a közösség, amiben élünk? Állatbarát éttermekkel és kávézókkal teli, vagy a parkban is ki van téve a „Kutyákat behozni tilos!” tábla? A kutyánk hangos ugatása, vagy éppen macskánk nyávogása konfliktusokhoz vezetne-e lakóközösségünkben? Ha tágabb környezetünk megfelelő a kiszemelt kedvenc befogadására, nézzük át otthonunkat is: Mennyire elérhető helyen vannak konnektorok, és biztonságosak-e? Lóg-e bárhol vezeték, akár az ágy alatt, vagy a kanapé mögött? Vár-e bármi javításra, bármi, ami mozog, kijár, leesik? Van-e szúrós, tüskés növényünk? Na és mérgező? Ha legalább annyira felkészülünk, mintha egy kisgyerek érkezésére számítanánk, nem történhet baj.

2. Új családtag

Nagyon fontos, hogy ha nem egyedül élünk, akkor a családunk, párunk vagy lakótársaink (és mindenek előtt ha albérlők vagyunk, a lakás tulajdonosa) is beleegyezzen az állattartásba. Nem elég, ha ők csak „elviselik” az állatot, így akármennyire is nehéz, ha nincs egyetértés abban a döntésben, hogy háziállat vagy nem háziállat, sajnos az utóbbit kell választanunk! Természetesen könnyebb úgy állatot tartani, ha nem egyedül vagy érte felelős, de ez csak akkor működik, ha a társad ugyanolyan szívesen viszi le sétálni, fésüli ki a szőrét vagy viszi el az állatorvoshoz. Míg az „újdonság öröme” és az első napok izgalma elfedheti a nehézségeket, előfordulhat, hogy a környezetünkben élők nehezebben alkalmazkodnak az új élethelyzethez. Ha csak rábeszéltük társunkat egy négylábú befogadására, könnyen lehet, hogy később rossz néven veszi, sőt akár vitához vezet, ha megkéred, tegye el a törékeny tárgyakat, ne hagyja kint a papucsát, gyorsabban zárja be az ajtót maga mögött, vagy esetleg segítsen az etetésben és sétáltatásban, amíg távol vagy.

Ha pedig az egész háztartás egyöntetűen szeretne háziállatot, fontos már az elején tisztázni, a lakás mely részén lenne az új kedvencünk helye, beengedjük-e minden helyiségbe vagy éppen felengedjük-e a kanapéra, illetve hogy kire bízzuk, ha valahova nem vihetjük magunkkal. Tisztázzuk azt is, hogy nyaralásokra, kirándulásokra magunkkal vinnénk-e, hiszen egyelőre leszűkítheti a programok és szállások listáját, ha igen, így ez is közös döntés kell, hogy legyen.

3. A piszkos anyagiak

Talán ez az a pont, amit a legtöbben átgondolnak, mielőtt magukhoz vennének egy háziállatot, de érdemes pontosan tájékozódni minden költségről. Milyen tápot ehet és abból mennyit? Milyen kezdeti költségek merülnek majd fel – fekhely (vagy akvárium vagy ketrec), tálak, játékok, póráz vagy hám, fésű, különböző, az egészségét megőrző kiegészítők, alom vagy kakizacsi? Megvilágított akváriumok és terráriumok esetében ne felejtsük el a megnövekedett áramköltséget sem. Ezen felül pedig a legtöbb állat esetében ott vannak az oltások, ivartalanítás és egyéb állatorvosi költségek, akár már meglévő, akár később kialakuló betegségek miatt. Leendő kutyagazdiként akár előre tudod, hogy kutyaiskolába is járatnád kedvenced, akár menet közben jössz rá, hogy jó volna beíratni, mindenképpen tájékozódj előre a környező kutyaiskolák költségeiről – nagy különbségek lehetnek köztük, így lehet, megéri messzebbre vinned.

Azon kívül, hogy tételesen összeszedjük ezeket a költségeket, érdemes tájékozódnunk, hogy a kiszemelt fajú és fajtájú kisállatunkról hogyan kell gondoskodni, mik a jellemző betegségei, és milyen gyakran kell kozmetikushoz vinni. Ha úgy látjuk, hogy az anyagi vonzata nagyobb, mint ami kényelmesen beleférne, de mindenképp szeretnénk egy kedvencet, lehet, hogy újra kell gondolnunk, milyen fajtát veszünk magunkhoz, hiszen kutyák és macskák esetében is nagyon nagy eltérések lehetnek a költségek tekintetében fajtától függően.

4. Jóban rosszban, egészségben, betegségben

A már említett betegségek sajnos kiszámíthatatlanok, illetve sok esetben szinte elkerülhetetlenek, még egy fajtatiszta kutyánál vagy macskánál is (sőt!), és ezek tehetik ki az állattartás legnagyobb költségét. Ma már kisállat biztosítást is köthetsz, chippel ellátott kutyákra vagy macskákra, 6 hónapos kor felett és 7 éves kor alatt, különböző csomagokra. Az anyagiakon kívül azonban fontos átgondolni, hogy mi mindennel jár még egy hosszabb betegség vagy akár egy műtét. Előfordulhat, hogy hetekig odafigyelést és extra törődést igényel kedvencünk, lassabb sétákat, etetést, esetleg állandó felügyeletet és több időpontot az állatorvoshoz. Ha nem elég rugalmas a munkaidőnk, illetve ha nem otthonról dolgozunk, szabadság kivételével is számolnunk kell. Arról nem is beszélve, hogy érzelmileg is kimerítő, hiszen aggódva, féltve fogjuk várni az eredményeket és a gyógyulást.

5. Biovekker-beállítás

Feltételezve egy egészséges és még energetikus kedvencet, vegyük fontolóra, hogyan tudjuk beilleszteni napirendünkbe a vele való foglalkozást – legyen szó kutyasétáltatásról, játékról a macskával, vagy a ketrecből való kiengedésből madarak vagy rágcsálók esetében. Mielőtt ideiglenes gazdinak jelentkeztem, kb. két hétig minden nap átgondoltam, aznap mikor tudtam volna levinni a kutyust, és ha teljesen be volt táblázva a napom, tudtam volna-e annyit változtatni rajta, hogy legyen rá időm. Ezalatt realizáltam azt is, hogy bizony a baráti és családi programokat szintén  úgy kell alakítani, hogy időben hazaérjek a kutyámat megetetni és sétálni vinni, és hétvégén sem aludhatok sokkal tovább reggelente. Kutyás példánál maradva, fajtától függően akár napi 2-3 óra mozgásigényük is lehet, ami nem változik se hidegben, se melegben, esőben, hóban, ha beteg vagy, ha fáradt vagy (vagy éppen másnapos), akkor is le kell mozgatni. Természetesen ezért is könnyebb, ha nem egyedül vállalsz állatot, de erről lásd az 1. pontot.

6. Türelemjáték

Akármilyen kiskedvencet is választunk, ha már tud rágni, harapni, karmolni, tépni, akkor valószínűleg fog is. Persze lehetsz olyan szerencsés, mint én, a legszuperebb mopsszal a világon (na jó, abbahagyom, de tényleg imádnivaló), aki soha semmit nem tett tönkre, de ez valószínűleg az előttem lévő gazditól kapott nevelésnek köszönhető. Megtanítani arra egy négylábút, hogy ne rágjon szét mindent, vagy épp ne a függönyön másszon fel a polcra és borítson ott le mindent… időigényes, és ez idő alatt történnek majd balesetek. Nehéz mindenre gondolni, vagy egyszerűen helyhiány miatt sem tudunk mindent eltenni a fenevadak útjából, sőt, az is lehet, hogy pár dologra egyszerűen nem tudjuk majd megtanítani őket. Így azt javasolnám, hogy a szívünknek igazán kedves tárgyakat menekítsük meg először, hogy véletlenül se azokon gyakoroljanak a kölyök fogak és karmok. A befogadást követően szánjunk elegendő időt a nevelésükre, és számoljunk néhány törött vázával, lepisilt fürdőszobaszőnyeggel és elrágcsált lábbelivel.

7. Szőr! Szőr mindenütt!

A legtöbb kutya- és macskafajta bizony szőrös, és előszeretettel hullajtják szét mindenhova a szőrüket. De tényleg. Mindenhova. Megfelelő etetéssel és ápolással csökkenthető a probléma, fajtól és fajtától függően a fésülés és fürdetés rendszeressége vagy akár a szőr nyírása nemcsak segítenek kedvencünk bőrét és szőrét egészségesen tartani, de ezáltal kevesebb szőrt is hullatnak. Ha még mindig úgy érezzük, az egész lakást ellepi a szőr, vegyük fontolóra a szőnyegekről való lemondást, vagy cseréjüket rövid szálú és természetes anyagokból készült szőnyegekre, hiszen ezek kevésbé vonzzák az állatszőrt. A fennmaradó, természetes szőrhullatásra vagy éppen a vedlési időszakra sajnos nincs jobb tipp, mint a folyamatos takarítás, szőreltávolító henger vagy ha megteheted, egy robotporszívó vagy porzsák nélküli porszívó beszerzése. A simább felületekről mikroszálas kendővel szépen össze tudjuk szedni a szőrszálakat, de egy már leselejtezett nejlonharisnyát vagy régi gumikesztyűt is újrahasznosíthatunk, hiszen ezek vonzzák az állatszőrt, így rendkívül hasznosak takarítás során. Egyre népszerűbb a szőreltávolító kesztyű is, amivel vagy kedvencünket simogatva, vagy a bútorokon végigsimítva szedhetjük össze a már elhalt vagy elhullatott szőrszálakat.

8. Takarító műszak

Gondolnunk kell arra is, hogy sáros mancsok nyomai, eledel- vagy játékdarabkák és a szobatisztaság elérése előtt egyéb meglepetések érhetnek minket a lakás bármely pontján. Ebből a szempontból is nagyon fontos a nevelés és a szokások kialakítása, például hogy addig nincs belépés a lakásba, amíg az összes mancsot tisztára nem töröltük. Amíg ezt nem tanulja meg kedvencünk, érdemes a szőnyegeket feltekerni, ha ez nem lehetséges, akkor egyszerűen várjuk meg, amíg megszárad rajta a sár, ezután könnyen fel tudjuk porszívózni. Ha kedvencünknek sikerült a pelenka mellé vagy teljesen máshová pisilnie, fontos, hogy olyan takarítószert használjunk, ami nem tartalmaz ammóniát és karbamidot, ezek ugyanis olyan hatást kelthetnek, mintha kijelölnék vele a feltakarított területet: „ide pisilj!”. Egyéb szennyeződések esetében szódával vagy ásványvízzel ki tudjuk tisztítani a textileket, mielőtt még bármi beleszáradna.

Na és a szagok! A legfontosabb az etetőtálak és macska esetén az alom tisztán tartása. Az etetőtálak körül érdemes lehet minden evés után felmosni, a macskaalmot pedig naponta tisztítani és akár hetente teljesen kicserélni. Az egyre divatosabb diffúzorokkal pedig vigyázzunk! Kutyák, macskák, nyulak, tengerimalacok és a hörcsögök is megbetegedhetnek az illóolajok belégzésétől, de a madarak is érzékenyek az aromaterápiás készítményekre. Az egyes olajok között jelentős eltérések vannak, így ajánlott állatorvossal egyeztetni mielőtt illóolajat használnánk.

Útravalóul

Bár hosszúnak tűnhet a lista, a rászánt idő kifizetődik, nemcsak saját magunknak, de háziállatunknak is. Egy jól átgondolt döntéssel elkerülhetünk vitákat és nehézségeket, nem kell hirtelen kapkodva döntenünk, egy nem várt helyzetbe kerülve. Ezáltal kedvencünknek pedig biztonságos és végleges otthont nyújthatunk. Ha pedig jelenleg nem tudunk háziállatot tartani: a nem-állattartás is felelős állattartás, hiszen érző lényekről beszélünk, akiket ugyanúgy megviselhet, ha gazdáról gazdára adják őket. Egy kutya vagy macska nem fog „felnőni” és kirepülni a családi fészekből, nem fogja megetetni magát vagy vigyázni magára, így ténylegesen akár több, mint 10 éves, hatalmas elköteleződésről van szó, így nem kell rosszul érezned magad, ha szeretnél egy háziállatot, de nem  állsz készen rá, vagy úgy érzed, nem is fogsz.

Erre az esetre ajánlani tudom az ideiglenes gazdiságot, ezzel menhelyeket is segítesz, illetve megtapasztalhatod, milyen az állattartás, de nem köteleződsz el véglegesen (kivéve, ha úgy jársz, mint én, és a szüleid végül örökbe fogadják a mentett kedvenced, de ez egy igazán boldog végkimenetel). Ettől is egyszerűbb, ha először csak barátaid vagy családtagjaid kedvenceinek felügyeletét vállalod el próbaképpen, vagy ha a kutyák szerelmese vagy, rendszeres sétáltatásokat is vállalhatsz, így nem kell teljesen lemondanod arról a sok-sok örömről és boldogságról, amit négy- (vagy kevesebb, esetleg több)lábú barátaink adni képesek.