Nekem a luxus a szeretet, egészség, a lelki béke, a csend, hogy van mit enni és folyik az iható víz a csapból. Hogy az ország hegyein és erdőiben túrázva annyira fel tudok töltődni, hogy nem vágyom világkörüli útra. Van több váltás ruhám és cipőm, és megelégszem azzal, hogy ezeket másodkézből szerezzem be. Mindezt úgy, hogy közben királynőnek érzem magamat.

Bár a minimalizmus trendivé vált, csak utólag jöttem rá, hogy már sok éve követője és élvezője vagyok.
Azt kell mondanom, hogy a gyerekkoromban felém áradó szigor segített megszokni a szerény határokat.
Persze, a nagyobb munka ezen keretek elfogadása és egyúttal annak megtanulása, hogyan lehet mégis elégedetten élni.
A reziliencia gyakorlásával óriási előnyre tehetünk szert az örökké békétlenekkel, de saját tegnapi énünkkel szemben is.
És igazából ez utóbbi a legfontosabb!

A Pandémia, a háború és a klímaválság is olyan időket volt hivatott megidézni, amelyek a puritán élet értékeire tudták irányítani figyelmünket. Noha egy szorongással teli időszakban nem éppen zökkenőmentes a vásárlási korlátozás, a kijárási tilalom vagy a vízhiány, aszály elfogadása, mégis elengedhetetlen, hogy az igényeinket oly módon alakítsuk át, amellyel azok kielégítése már a szükséges minimummal is elégedettséggel tölthetnek el.

Ide tartozik természetesen az önismereti út bejárása is. Hiszen amint feltérképezzük saját magunk valódi óhajait és mellé tesszük az életben maradás alapvető kitételeit, megválaszolhatjuk a kérdéseket: tényleg mindig egyre többre van szükségünk?
A túlfogyasztás és felesleg termelése állandó elemei legyenek a mindennapjainknak akkor is, ha hosszú távon ezek nem fenntarthatók?

Mint minden váltás, a fogyasztói szokásaink redukálása is kényelmetlenséggel jár
A személyiségünk fejlődése, a külső körülményektől való függetlenedésünk (az elérhető legnagyobb mértékben), a körülöttünk lévő használati tárgyak felhalmozásának elhagyása minket szolgálnak.

A tudatosság nem csak az egészséges életmód területén vagy a környezetvédelemben vezethetnek célhoz.

Minél jobban elmélyedem a minimalizmus témakörében és élem az életemet egyre mértéktartóbb formában, nem csupán az elégedettségi szintem kerül egyensúlyba, hanem a lelkem is közelít a hőn áhított nyugalom szigetéhez.

Egyszerűen. Luxusban élek. És milyen jól esik ezt kimondani, leírni, pláne tenni és részese lenni nap mint nap.
De kinek mit jelent a „luxus”?