Minden nap egy csokor ibolya, az orvost távol tartja és még az ízlelőbimbókat is beindítja: minden, amit az ehető virágokról tudni érdemes

  • 7 perc

Április havi témánk, a városi kertészkedés kapcsán olvashattatok már balkonkertészkedésről, közösségi kertekről, felelős szobanövénytartásról, legutóbb pedig olyan virágokról, melyek segítik a városi méheket és más beporzókat. De nemcsak apró, zümmögő barátaink lakmároznak szívesen a színpompás finomságokból: számos virág alkalmas – mi több, ajánlott – emberi fogyasztásra is. Ezeket a különleges virágokat mutatja most szerzőnk, Wágner Máté, recedptekkel és kultúrtörténeti érdekességekkel kiegészítve.

És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.

(Homérosz: Odüsszeia)

Már az ókorban is…

A virágok nemcsak színben, de ízben és textúrában is rendkívül gazdagok, így a szemet és az ízlelőbimbókat is egyaránt kényeztetik. Ezt már Marcus Apicus Gavius, első századi mesterszakács is felismerte és szakácskönyvében több olyan receptet írt, amelyek elkészítéséhez ehető virágokat használt fel, mint pl. a sarkantyúka, az édeskömény virág és a sáfrány. Az ételek mellé az ókori Rómában legtöbbször bort fogyasztottak, és nem is akármilyet: rózsa- és ibolyaszirommal illatosítottat:

“Így készíts rózsabort. Fűzz fel rózsaszirmokat — a fehér részeket kihagyva — egy cérnaszálra. Tegyél belőle borba minél többet, hogy hét napig abban álljon. Hét nap elteltével vedd ki, és fűzz fel újabb szirmokat. Tedd a borba az új füzért, hagyd benne ugyancsak hét napig, majd vedd ki. Ismételd meg ugyanígy, harmadszor is. Ezután szűrd le a bort. Mielőtt inni akarod, adj hozzá mézet. Csak a legszebb szirmokat fűzd fel, s ügyelj arra is, hogy ne maradjanak rajtuk harmatcseppek. Hasonlóképp készítsd az ibolyabort is, s ugyanúgy mézzel ízesítsd.”Szakácskönyv a római császárkorból

Az ókori görögök is előszeretettel fogyasztották a sáfrányt és a lótuszt. Erről Homérosz is említést tesz eposzában: Odüsszeusz társaival egy idegen szigetre érkezik, ahol felfedezésük során lótuszevőkkel találkoznak.

Modern kori tippek

Természetesen az ehető virágok fogyasztása nemcsak az ókori emberek kiváltsága, sőt, ma már egyre több recept és információ rendelkezésünkre áll arról, hogyan kell eme virágokat elkészíteni és milyen jótékony hatásaik vannak. Vitamintartalma mellett, számos ehető virág gazdag aminósav-, falvonoid- és esszenciális zsírsav-forrás, valamint antioxidás is. De mielőtt még a konyhába, és aztán a szervezetünkbe visszük őket, érdemes néhány dologra odafigyelnünk:

  • Nem minden virág ehető! Mielőtt elkezdenénk főzni vele, győződjünk meg arról, hogy az általunk választott virág valóban ehető – sajnos sok virág a szépsége ellenére igencsak mérgező. Ezt lehetőleg biztos forrás segítségével ellenőrizzük. (Persze, akkor se csüggedjünk, ha az adott virág nem ehető: dísznövényként továbbra is csodás kiegészítője lehet a konyhánknak.)
  • Kerüljük azokat a virágokat, amelyeket rovar- vagy növényírtó szerrel kezeltek. (Ezért is tanácsos kerülni a közterületeken vagy az utcák mentén található virágládákat.)
  • Attól, hogy egy virág ehető, nem jelenti azt, hogy minden része az! Gyakran a virágnak csak a szirmait lehet megenni; ezért érdemes a szárát, illetve a bibéjét eltávolítani.
  • Gondoljunk a lehetséges allergiára: nem biztos, hogy tudunk róla, de előfordulhat, hogy egyes virágok allergiás reakciókat válthatnak ki, ezért fogyasztásukkal mindig fokozatosan kísérletezzünk.
  • Gondoljunk a méhekre és hagyjunk nekik is a virágok nektárjából – egyszer még hálásak leszünk mértékletességünknek.
ehető virágok
Fotó: Evie Shaffer / Pexels

Nézzünk pár példát

Miután meggyőződtünk róla, hogy ehető virágot választottunk, az ízét sem árt megismernünk. Habár egyre több virágból készült ételt és italt fogyasztunk a hétköznapokban (gondoljunk csak a bodzavirágból készült szörpre), jócskán akadnak kevésbé ismert ehető virágok és azoknál is kevésbé ismert elkészítési módok. Ilyen például a rózsa.

Rózsa

Ahogy fentebb is kiderült, a rózsa egyik legősibb felhasználási módja a bor ízesítését szolgálta. A középkorban továbbá előszeretettel használták baromfik, vadak és halak ízesítéséhez is. Leonardo da Vinci még kekszet is készített belőle, derül ki a receptjeit összegyűjtő könyvből, a Leonardo lakomáiból. Manapság rózsabornál elterjedtebb formában, a virágszirmok desztillálását követően rózsavízként találkozhatunk vele legtöbbször. Rózsavízzel ízesíthetünk tortákat vagy különböző péksüteményeket, de talán a legínycsiklandóbb finomság, ami készülhet belőle az a méltán híres ispahan macaron. A recept “a cukrászok Picasso-jának” is nevezett, Pierre Hermé találmánya: a rózsa ízű macaronokat fehér csokoládés – licsis ganache-al és málnalekvárral tölti meg, ezzel alkotva meg a tökéletes harmóniát. A Közel-Keleten, Törökországban és Indiában pedig mindenféle finomságot készítenek a széles körben elterjedt ízesítőből: lekvárt, szörpöt, süteményeket, fagyit.

Levendula

A levendula olaját világszerte széles körben használják különböző kozmetikumok gyártásához, de virágának jellegzetes íze is méltán nagy népszerűségnek örvend. Már a 16-17. században is kedvelt volt bárányhús fűszerezéséhez, sőt, egy időben az állatokat is levendulaföldön legeltették. A Franciaországból származó Provence-i fűszerkeverék egyik elemeként is szokták használni a borsikafű, majoranna, rozmaring, kakukkfű és oregánó mellett. Természetesen a sós ételek mellett, édességek elkészítéséhez is gyakran használják, mint ehhez az egyszerű levendulás kekszhez:

Levendulás morzsa-mámor

Hozzávalók:

  • 250 g fehér liszt
  • 100 g porcukor
  • 250 g növényi margarin (szobahőmérsékletű)
  • egy teáskanál levendulavirág
  • egy csipet só

Elkészítés:

  1. A növényi margarint a porcukorral egy robotgép segítségével alaposan összekrémesítjük. Ez nagyjából 10 percet vesz igénybe, de tényleg megéri alaposnak lenni!
  2. Amikor már elég könnyűnek ítéljük az állagát, beleszitáljuk a lisztet és azzal is elkeverjük.
  3. Az összekevert tésztához hozzáadjuk a levendulavirágot és a sót, keverünk rajta egy utolsót, majd kézzel hengert formázunk a masszából.
  4. A hengerré formázott tésztát szorosan becsomagoljuk méhviaszos kendőbe (alternatíva a folpack elkerülésére), és két órát a hűtőben pihentetjük.
  5. A szilárd tésztarudat nagyjából 1,5 centis karikákra szeleteljük, tepsire helyezzük és 180 fokra előmelegített sütőben 12-14 percig sütjük.
levendula keksz

Ibolya

A rózsához hasonlóan ibolyából is gyakran készítenek bort vagy más alkoholos italokat: a németek a tavasz érkezését hagyományosan májusi bor fogyasztásával ünneplik, amit gyakran ízesítenek ibolyával és más gyógynövényekkel; Ausztriában pedig likőr (creme de violette) formájában lett elterjedt. Ha pezsgésre vágytok, de alkoholra kevésbé, Mohácsi Nusi ibolya pezsgő receptjét alább megtaláljátok. Azonban nemcsak ily módon lazítja el az embert az ibolya: régóta ismert lázcsillapító hatásáról is (virága szalicilsavat tartalmaz, ami az aszpirin egyik alapanyaga). Továbbá csökkenti a szorongást, az álmatlanságot és magas vérnyomás enyhítésére is szokták gyógyteaként inni – nem mellesleg magas A- és C-vitamin tartalommal rendelkezik.

Ibolya pezsgő

Amennyiben szeretnénk megízlelni az ehető virágok aromáit, de kevésbé intenzív virág-aromára vágyunk, akkor csak simán tegyünk pár szem (általunk választott) szirmot egy jégkockatartóba, majd öntsük fel fehérborral. Egy éjszaka a fagyasztóban, és kész is vannak a pikáns pohárba valók. Természetesen elkészíthetjük alkoholmentes változatban is, vízzel vagy limonádéval felöntve. Sőt, akár jégkrém változatokkal is kísérletezhetünk bodzaszörpöt vagy rózsavizet használva.

virágszirom jégkocka

Sarkantyúka

A sarkanytúka ízben kitűnik az édeskés ehető virágok sorából, ugyanis a inkább borsos, mustárra emlékeztető aromával rendelkezik. Nem meglepő, hogy az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke, Eisenhower például zöldségleveshez ette: a szárakat külön lábosban megfőzte és nagyjából egy evőkanállal tett a leveséhez, de a francia konyhában is nagy népszerűségnek örvend. Otthon is kísérletezhetünk vele: isteni kiegészítője salátáknak is.

sarkantyúka saláta
Fotó: Nosek Mimma / Green Guide

Ha pedig már a sós ízek területére eveztünk, az egyik legsokoldalúbban elkészíthető ehető virág nem mást, mint a töltött tökvirág, azaz a cukkini virága.

Töltött tökfilkók

Hozzávalók

  • 150 g kukorica
  • 4-5 fej csiperkegomba
  • egy fej palermo paprika
  • fél fej vöröshagyma
  • egy gerezd fokhagyma
  • 5-6 nagyobb tökvirág
  • 2 evőkanál napraforgóolaj
  • 1 tk füstölt paprika
  • ízlés szerint chilipehely
  • ízlés szerint só, bors
  • hummusz/vegán sajt (opcionális)

Elkészítés

  1. A hagymát apróra vágjuk és felhevített olajon, a fokhagymával együtt közepes-alacsony lángon 4-5 percig dinszteljük, sózzuk – borsozzuk.
  2. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott palermo paprikát és további 5 percig sütjük.
  3. Konyhai aprítóval (vagy akár késsel) nagyon apróra zúzzuk a gombákat.
  4. Miután a hagyma és a paprika is lesült, hozzáadjuk a gombát és azt is lesütjük. Ekkor hozzáadjuk a füstölt paprikát és a chilipelyheket is.
  5. Ahogy lesült a gomba, a kukorica is belekerülhet a keverékbe, amivel még pár percig hagyjuk sülni a zöldségeket.
  6. Amíg a keveréket hagyjuk kihűlni, megtisztítjuk a tökvirágokat. (Ha krémesebb tölteléket szeretnénk, ekkor adhatjuk a kihűlt keverékhez a hummuszt vagy a vegán sajtot.)
  7. Óvatosan lehajtva a szirmokat, megtöltjük a zöldséges keverékkel – figyeljünk arra, hogy ne töltsük túl – és a virág tetejét összecsavarva tepsire helyezzük.
  8. 180 fokra előmelegített sütőben 5-6 percig sütjük, mártogatóssal vagy akár egy ütős salsával tálaljuk.
töltött tökvirág

Az ehető virágok listáját még bőven lehetne tovább sorolni olyan ínyencségekkel, mint a:

  • borágó: szirmai és levelei egyaránt ehetőek, ízükben pedig az uborkáéra emlékeztetnek. Amellett, hogy kéken fénylő, csillag alakú virágai tökéletesek salátában, kandírozva desszertek díszítőelemeként is megállják a helyüket.
  • metélőhagyma-virág: ibolyaszínű szirmainak hagymás aromája akár a metélőhagymát is helyettesítheti, mártogatósok ízesítéséhez kimondottan ajánlott.
  • orgona: szirmainak intenzív citrusos-édeskés íze van.
  • pitypang: élénk, sárgás virágának mézes aromája tökéletes lehet sütemények dekorálására, de akár pitypangméz is készülhet belőle.
  • begónia: a különböző színekben bombázó szirmainak enyhén éles, citrusos íze egy egyszerű salátát is képes a következő szintre emelni.

Ennyi mesés recept után nem csoda, ha felmerül az emberben a kérdés: mégis hol tudunk hozzájutni ehető virágokhoz? Ha szerencsések vagyunk, akkor a kertben is találunk, ha kevésbé – vagy csak nem szeretnénk a virágok adta csodás látványt teljesen tönkretenni -, akkor akár egy erdei kirándulás során is be tudjuk őket gyűjteni. Amennyiben ez éppen nem opció vagy kevés arra a virág, akkor akár vásárolhatunk is: ma már egyre több vállalkozás foglalkozik ehető virágok árusításával, mint például a Mikrozöldség, de piacon is fellelhetünk belőlük. Hosszú távon pedig érdemes lehet akár a balkonra is ültetni ehető virágokból.

A sarkantyúka ültetése kezdő kertészeknek is bátran ajánlott. Figyeljünk arra, hogy bent kezdjük el csíráztatni, majd a fagyokat követően ki is tehetjük a balkonra vagy az erkélyre. Kifejezetten igényli a napfényt, ezért semmiképpen ne tegyük árnyékos helyre. Öntözni hetente egyszer-kétszer érdemes, amikor úgy érezzük, száraz a földje. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyből virágüzletet kell csinálnunk a kertből, mint ahogy azt George Saltford tette az ibolyákkal: a kertész egy rakás ibolyát vitt magával az Egyesült Államok-beli Rhinebeckbe, amiről később írt is How to Make Money Growing Violets (Hogyan jussunk pénzhez ibolyaültetésből) című könyvében. Elég, ha mi magunk és vacsoravendégeink élvezik a különleges ízeket.

További érdekességek

  • Bár az 1773-as bostoni teadélután az Egyesült Államok függetlenségéhez vezetett, teából jelentős készlethiány lett. Így az aranyvessző virágait és leveleit használták fel, hogy – az ánizs ízére hajazó – teát készítsenek és azzal ünnepeljenek.
  • Az ibolyát különböző ízűnek érzékelik az emberek: többen szappanosnak, mások virágosnak és vannak, akik nem is érzik az illatát. Ez az ionone-nak köszönhető, ami könnyen megzavarja a szaglószerveinket – genetikailag is változó, hogy milyen ízűnek vagy illatúnak érezzük az ionone-t.
  • I. Erzsébet angol királynő állítólag naponta 10 csésze levendulateát is elfogyasztott fejfájásra és álmatlanságra. Érdekes módon még konzerv levendulát – ami tulajdonképpen levendulavirág összekeverve háromszor annyi cukorral – is tartott a háztartásban, és különböző ételek mellé fogyasztotta.

Az ehető virágok fogyasztása egyáltalán nem újkeletű, minden kornak és kontinensnek megvoltak a saját kulináris különlegességei. Nem véletlenül, hiszen ezek a virágok a gazdag íviláguk mellett rengeteg jótékony hatással is bírnak. Természetesen oldalakat lehetne még olvasni a rózsaszirmok savanyításáról vagy éppen a levendulavirág legkülönfélébb felhasználási módjairól, de ahogy Candide is mondta:

“Most fogjunk munkához: műveljük kertünket.”

Ha pedig szeretnél ezekhez hasonló zöld tippeket, híreket kapni, csatlakozz zárt Facebook csoportunkhoz, a Bolygóbarátok Társaságához, és iratkozz fel hírlevelünkre!

Források:

Constance L. Kirker & Mary Newman: Edible Flowers: A Global History
Marcus Apicius Gavius: Szakácskönyv a római császárkorból (szerk. Orlovszky Géza)
Homérosz: Odüsszeia
Voltaire: Candide

Vélemények

idcwkonlq

2021.05.03.

Minden nap egy csokor ibolya, az orvost távol tartja és még az ízlelőbimbókat is beindítja: minden, amit az ehető virágokról tudni érdemes - Green Guide Budapest [url=http://www.g6h2l0cb6200fy797bvgnsus321q1a96s.org/]uidcwkonlq[/url] aidcwkonlq idcwkonlq http://www.g6h2l0cb6200fy797bvgnsus321q1a96s.org/

Írd meg a véleményed